STABAT MATER ~ ÁLL A FÁJDALMAS ANYA
Áll a fájdalomnak anyja,
Kín az arcát könnybe vonja.
Úgy siratja szent Fiát.
Gyász a lelkét meggyötörte,
Kín és bánat összetörte,
Tőrnek éle járta át.
Ó mi nagy volt ama drága
Szűzanya szomorúsága,
Egyszülött szent magzatán!
Mennyit sírt és hogy kesergett,
Látván azt a nagy keservet,
Azt a nagy kínt szent Fián.
Ki ne sírna, melyik ember,
Hogyha ennyi gyötrelemben
Látja lankadozni őt?
Ki ne sírna Máriával,
Hogyha látja szent Fiával
Szenvedni a szent Szülőt!
Népét hogy megmossa szennytől,
Látta tenger gyötrelemtől
Roskadozni Jézusát.
Látta édes egy szülöttét,
Halálos nagy elepedtét,
Látta, hogy halálra vált.
Szeretetnek szent kútfője,
Add, a fájdalomnak tőre
Járjon át a lelkemen.
Hogy szívemben lángra kelne
Krisztusomnak szent szerelme.
Segíts neki tetszenem.
Esdek, hogy szívembe véssed,
Szűzanyám, nagy szenvedésed
S az Átvertnek sebeit.
Gyermekednek, a sebzettnek,
Ki miattam szenvedett meg,
Osszam meg gyötrelmeit.
Add meg, kérlek, hogy míg élek,
Együtt sírjak mindig véled
S azzal, ki a fán eped.
A keresztnél veled állni,
Gyászban veled eggyé válni:
Erre űz a szeretet.
Dicső szűze szent szűzeknek,
Hadd ízleljem kelyhedet meg:
Add nekem fájdalmaid:
Add tisztelnem, add viselnem,
S nem felednem:
holt Szerelmem Krisztusomnak kínjait.
Sebeivel sebesítsen,
Szent mámorba részegítsen
Buzgó vérével Fiad.
Hogy ne jussak ama tűzbe,
Védj meg engem, drága Szűz te,
Ha az ítélet riad.
Krisztusom, ha jő halálom,
Anyád szeme rám találjon,
És elhívjon engemet.
S hogyha testem porba tér meg,
Lelkem akkor a nagy égnek
Dicsőségét lelje meg.
Sík Sándor
STABAT MATER ~ JACOPONE DE TODI
Stabat Mater dolorósa
Iuxta crucem lacrimósa
Dum pendébat Fílius
Cuius ánimam geméntem
Contristátam et doléntem
Pertransívit gládius
o quam tristis et afflícta
Fuit illa benedícta
Mater unigéniti!
Quæ moerébat et dolébat,
Pia Mater, dum vidébat
Nati pœnas íncliti
Quis est homo qui non fleret,
Matrem Christi si vidéret
In tanto supplício?
Quis non posset contristári,
Christi Matrem contemplári
Doléntem cum Fílio?
Pro peccátis suæ géntis
Vidit Iesum in torméntis,
Et flagéllis súbditum.
Vidit suum dulcem natum
Moriéndo desolátum
Dum emísit spíritum
Eia Mater, fons amóris
Me sentíre vim dolóris
Fac, ut tecum lúgeam
Fac, ut árdeat cor méum
In amándo Christum Deum
Ut sibi compláceam
Sancta Mater, istud agas,
Crúcifixi fige plagas
Cordi meo válide.
Tui nati vulneráti,
Tam dignáti pro me pati,
Pœnas mecum dívide.
Fac me tecum, pie, flere,
Crucifíxo condolére,
Donec ego víxero.
Iuxta crucem tecum stare,
Et me tibi sociáre
In planctu desídero
Virgo vírginum præclára,
Mihi iam non sis amára
Fac me tecum plángere
Fac, ut portem Christi mortem
Passiónis fac consórtem,
Et plagas recólere.
Fac me plagis vulnerári,
Fac me cruce inebriári,
Et cruóre Fílii
Flammis ne urar succénsus
Per Te, Virgo, sím defénsus
In dee iudícii
Christe, cum sit hinc exíre,
Dá per Matrem me veníre
Ad palmam victóriæ
Quando corpus moriétur,
Fac, ut ánimæ donétur
Paradísi glória. Amen.
KODÁLY ZOLTÁN ~ STABAT MATER
https://www.youtube.com/watch?v=Okf9ThK59KA
Forrás ~ Internet
Áll a fájdalomnak anyja,
Kín az arcát könnybe vonja.
Úgy siratja szent Fiát.
Gyász a lelkét meggyötörte,
Kín és bánat összetörte,
Tőrnek éle járta át.
Ó mi nagy volt ama drága
Szűzanya szomorúsága,
Egyszülött szent magzatán!
Mennyit sírt és hogy kesergett,
Látván azt a nagy keservet,
Azt a nagy kínt szent Fián.
Ki ne sírna, melyik ember,
Hogyha ennyi gyötrelemben
Látja lankadozni őt?
Ki ne sírna Máriával,
Hogyha látja szent Fiával
Szenvedni a szent Szülőt!
Népét hogy megmossa szennytől,
Látta tenger gyötrelemtől
Roskadozni Jézusát.
Látta édes egy szülöttét,
Halálos nagy elepedtét,
Látta, hogy halálra vált.
Szeretetnek szent kútfője,
Add, a fájdalomnak tőre
Járjon át a lelkemen.
Hogy szívemben lángra kelne
Krisztusomnak szent szerelme.
Segíts neki tetszenem.
Esdek, hogy szívembe véssed,
Szűzanyám, nagy szenvedésed
S az Átvertnek sebeit.
Gyermekednek, a sebzettnek,
Ki miattam szenvedett meg,
Osszam meg gyötrelmeit.
Add meg, kérlek, hogy míg élek,
Együtt sírjak mindig véled
S azzal, ki a fán eped.
A keresztnél veled állni,
Gyászban veled eggyé válni:
Erre űz a szeretet.
Dicső szűze szent szűzeknek,
Hadd ízleljem kelyhedet meg:
Add nekem fájdalmaid:
Add tisztelnem, add viselnem,
S nem felednem:
holt Szerelmem Krisztusomnak kínjait.
Sebeivel sebesítsen,
Szent mámorba részegítsen
Buzgó vérével Fiad.
Hogy ne jussak ama tűzbe,
Védj meg engem, drága Szűz te,
Ha az ítélet riad.
Krisztusom, ha jő halálom,
Anyád szeme rám találjon,
És elhívjon engemet.
S hogyha testem porba tér meg,
Lelkem akkor a nagy égnek
Dicsőségét lelje meg.
Sík Sándor
STABAT MATER ~ JACOPONE DE TODI
Stabat Mater dolorósa
Iuxta crucem lacrimósa
Dum pendébat Fílius
Cuius ánimam geméntem
Contristátam et doléntem
Pertransívit gládius
o quam tristis et afflícta
Fuit illa benedícta
Mater unigéniti!
Quæ moerébat et dolébat,
Pia Mater, dum vidébat
Nati pœnas íncliti
Quis est homo qui non fleret,
Matrem Christi si vidéret
In tanto supplício?
Quis non posset contristári,
Christi Matrem contemplári
Doléntem cum Fílio?
Pro peccátis suæ géntis
Vidit Iesum in torméntis,
Et flagéllis súbditum.
Vidit suum dulcem natum
Moriéndo desolátum
Dum emísit spíritum
Eia Mater, fons amóris
Me sentíre vim dolóris
Fac, ut tecum lúgeam
Fac, ut árdeat cor méum
In amándo Christum Deum
Ut sibi compláceam
Sancta Mater, istud agas,
Crúcifixi fige plagas
Cordi meo válide.
Tui nati vulneráti,
Tam dignáti pro me pati,
Pœnas mecum dívide.
Fac me tecum, pie, flere,
Crucifíxo condolére,
Donec ego víxero.
Iuxta crucem tecum stare,
Et me tibi sociáre
In planctu desídero
Virgo vírginum præclára,
Mihi iam non sis amára
Fac me tecum plángere
Fac, ut portem Christi mortem
Passiónis fac consórtem,
Et plagas recólere.
Fac me plagis vulnerári,
Fac me cruce inebriári,
Et cruóre Fílii
Flammis ne urar succénsus
Per Te, Virgo, sím defénsus
In dee iudícii
Christe, cum sit hinc exíre,
Dá per Matrem me veníre
Ad palmam victóriæ
Quando corpus moriétur,
Fac, ut ánimæ donétur
Paradísi glória. Amen.
KODÁLY ZOLTÁN ~ STABAT MATER
https://www.youtube.com/watch?v=Okf9ThK59KA
Forrás ~ Internet
